Vannak napok, mikor ellenség a világ,
Mikor mindegy kié, úgyis a te hibád.
Mikor a tükör eltorzítja arcod,
Mikor a hős nem folytat több harcot.
Mikor a Nap nem ont rád meleget,
Mikor lábad alatt hevernek a tetemek.
Mikor a színek szintelenné válnak,
Mikor az emberek robotként járkálnak.
Mikor az élet több, mint egy játszma,
Mikor a kín több jut, mint járna.
Mikor szemed a könnyek marják,
Mikor lelked azok égni hagyják.
Mikor az ideg már megvakítja szemed,
Mikor már késért nyulna remegő kezed.
Mikor a hit nem létező fogalom,
Mikor sehol nem vár rád nyugalom.
Mikor a madár nem száll ágról-ágra,
Mikor a pillangó sem virágról-virágra.
Mikor talán meghalni volna jó,
Mert minden hiába,
Csak akkor kérdezd,
Miért születtél erre az iszony-világra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.